Kultúra
>> Lõrinc Istvánné
Lõrincz Istvánné népi iparmûvész
Lõrincz Istvánné Barabás
Rozália népi iparmûvész hímzõ
a bukovinai Istensegítsen látta meg a napvilágot..
Szüleivel és négy testvérével 1941-ig
a szülõhelyen éltek. Ekkor a délvidéki
Istenes községbe, 1945. februárjában pedig
Csátaljára telepítették õket.
Olyan községben nõtt fel, ahol már 8-9 éves
korban a lányok kezébe adták a varrótût.
Férje Lõrincz István szintén istensegítsi
születésû, alapító tagja az 1975-ben
alakult Csátaljai Székely Népdalkörnek. Lánya
Ilona elvégezte a díszítõmûvészeti
szakkörvezetõi tanfolyamot. Fia István is elkötelezett
a székely hagyományok ápolása iránt,
szenvedélyesen kutatja gyökereit.
Lõrincz Istvánné az 1963-ban megalakított
és ma is mûködõ Székely Díszítõmûvészeti
Szakkörnek alapító és ma is aktív tagja.
1972-tõl 1980-ig a szakkör vezetõjeként is
tevékenykedett. Vezetésével figyelemre méltó
eredményeket értek el. A tagokkal végig járták
községünk székelyek lakta házait és
kutatták az eredeti székely, még fellelhetõ
hímzéseket, motívumokat. Munkájuk nem volt
egyszerû, a helyszínen rajzolták le az õsi
mintákat.
Lõrincz Istvánné munkáinak egy része
Lengyel Györgyi: Kézimunka hímzések gyûjteménye
címû könyvében is megjelent. Eredeti székely
motívumokkal dolgozik, a bukovinai székely õsi
mintákat használja.
1978-ban megszerezte a mûvészeti oktatói mûködési
engedélyt, mely díszítõmûvészeti
kör vezetésére jogosít.
1979. december 28-án népi iparmûvész címet
adományozott részére a Népi Iparmûvészeti
Tanács bíráló bizottsága.
A csátaljai templom belsejének díszítésére
két garnitúra egyházi textiliát és
a hozzá tartozó kiegészítõket készített.
A 2006. február 10-én Békéscsabán
megrendezett X. országos Textiles konferencián ezek a
munkái is kiállításra kerültek és
ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Csátaljai
Díszítõmûvészeti Szakkör III.
díjat kapott.
Oklevelei tanúsítják, hogy megszámlálhatatlan
megyei és országos kiállításon vett
részt munkáival egyénileg és a szakkör
tagjaként Kecskeméten, Nyíregyházán,
Gyöngyösön, Dunaújvárosban és sorolhatnánk.
A Lõrincz Istvánné által készített
és ma is folyamatosan bõvülõ munkáinak
értéke felbecsülhetetlen. Ezt a fajta hímzést
mára már inkább csak az idõsebb korosztály
végzi és nem lehet tömeggyártásban
készíteni. Rengeteg idõre, türelemre van szükség
egy-egy darab elkészítéséhez.